Névadónk Benedek Elek
Benedek Elek A nagy magyar meseíró, Benedek Elek, a Székelyföld szülötte, 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Erdővidék egy kicsi falujában, Kisbaconban.
"Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken, s a legszebb. Szinte félve húzódik meg a Barót patak jobb s bal partján, igen szűk völgyben."
A falu lakói melegszívű, becsületes emberek voltak, akik évszázados meséket, legendákat, történeteket őriztek a lelkük mélyén, amiket aztán munka közben vagy esténként elmeséltek egymásnak s gyermekeiknek.
"Erdő, mező, hegy, völgy, falu - minden mesél itt. A mesék földje ez - csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő ez a gyermek ..."
Ebben a szép természet - és emberszerető környezetben nőtt fel Benedek Elek. És a legnagyobb ajándék számunkra az, hogy meg tudta őrizni, tovább tudta adni olvasóinak mindazt, ami az ő gyermekkorát széppé tette. Tizenhét évesen elindul Pestre, szerencsét próbálni. Tárcájában egy nagydarab föld ára, táskájában egy sereg népballada, nóta, mese, monda, lelkében pedig nagy, erős elhatározás: vagy író, vagy - halál! És a székelyföldről indult fiúnak sikerült! Híres író vált belőle Pesten, ahol negyvenöt esztendeig élt és dolgozott. Szerkesztett folyóiratokat, meséket, mondákat és történelmi műveket. 1896-ban megjelent Benedek Elek "Magyar mese és mondavilág" című 5 kötetes műve és annak honoráriumából sikerült visszavásárolnia azt a földterületet, melyet szülei az ő taníttatása érdekében eladtak. Ezen a telken kezdett hozzá a feleségéről elnevezett oszlopos, tornácos ház - a "Mari-lak" - megépítéséhez. Ő tervezte az épület belső elrendezését, a nagy ebédlőt, hogy ott az egész család elférjen. Az épület ma emlékház.
Miután Budapestről végleg visszaköltözött Kisbaconba, átvette a "Cimbora" gyermekújság szerkesztését és folytatta azt haláláig. Nagy sikere volt a fiatalság körében. Különösen "Elek nagyapó levelezési rovata" volt kedvelt. A gyermekek levelekben beszámoltak nagyapónak a nyári vakációról, tanulmányaikról és tanácsokat is kértek. Az újságban képrejtvények, fejtörők is voltak. Íróasztalán egy befejezetlen levele fekszik, melyet a Szentimrey Jenőnek, a Cimbora beindítójának írt, az újság megjelenési nehézségeiről. Befejezni nem tudta. Végleg kihullott kezéből a toll.1929. augusztus 17-én halt meg.
Korai végrendeletében megírta sírversét is, melyet sírkövére véstek:
"Jézus tanítványa voltam,
Gyermekekhez lehajoltam.
Szívemhez felemeltem,
Szeretetre így neveltem."
